Rudolf Steiner életművében különleges helyet foglalnak el az 1922-24-es évek ún. „munkásoknak tartott előadásai”. Ezek témájukat tekintve nem zárt előadásciklusok voltak, és nem is az antropozófiát már jól ismerő hallgatósághoz szóltak. Keletkezésük története az, hogy mikor a svájci Dornachban az Antropozófiai Társaság székhelyének az építése folyt, Steiner az ott dolgozó munkásoknak a kezdetben kötetlen beszélgetések nyomán és az érdeklődés hatására előadásokat kezdett tartani, amelyek végül rendszeressé váltak. A kérdések és témák spontán módon merültek fel, a résztvevők igényeinek megfelelően, amit Steiner mindig szemmel tartott, és azokhoz igazodva fejtette ki az antropozófiai világképét.